2014. június 15., vasárnap

Enigma II. - Ezüsthíd 1. fejezet



1. Miranda

Valahol Los Angelesben

Az alig hatéves Miranda Bones a szülei ágya alatt lapul. Jobban szerette volna, ha az anyukája a szekrénybe rejti, a ruhái közé, hiszen ott olyan jó meleg és illatos minden, de most már nem szólalhat meg. Az édesanyja egyszerűen felkapta az éjszaka közepén az ágyából, átrohant vele a nagy hálószobába, és az ágy alá tolta. A kislánynak egy hang sem jön ki a torkán. Álmos, de pár pillanat alatt teljesen felébred.
Miért fél annyira anyu? És miért remegett a szája, amikor rátette az ujját, hogy csendet mutasson?
Az alsó szintről üvegcsörömpölés hallatszik, majd lábdobogás, végül bugyborékoló hang. Mintha valaki fájdalmában felkiáltana.
Lehet, hogy apu eltört valamit, és szilánkba lépett. Anyu mindig viccelődött vele azon, hogy reggelikészítés közben lassanként eltörte az esküvőjükre kapott teáskészlet összes rózsás csészéjét. Azóta itták mázas bögréből a teát. Apu biztos megint ügyetlenkedett. Nemsokára felsántikál az emeletre, és megkéri anyut, hogy kösse be a lábát, miközben próbál úgy tenni, mintha egyáltalán nem fájna. Anyu majd megkéri őt, hogy jöjjön ki az ágy alól, és szaladjon el a fürdőszobába kötszerért. Akkor végre befejezhetik ezt a fura játékot.
A hálószoba ajtaja nyitva áll, Miranda pont rálát a lépcsőre.
Apu most már bármelyik pillanatban feljöhet. Lehet, hogy jobban megvágta magát, mint gondolta, ezért nem tud felbicegni. Talán figyelmeztetni kellene anyut, hogy segítsen neki.
Az ágy alatt kevés hely van, de Miranda centiről-centire araszolva megfordul, hogy rálásson az anyjára.
Anyu a földön kuporog, és szorongat valamit a kezében.
Megfeszülnek karján az izmok. Miranda a szőnyegre szorítja az arcát, hogy többet lásson.
Anyu azt a valamit az ajtó felé tartja. Mi lehet az?
Közelebb kúszik az ágy széléhez, és egy apró nyikkanást hallat, amikor az egyik kiálló rugó végigkarcolja az oldalát.
– Kérlek, kicsim, ne mozdulj! Maradj csendben! Maradj csendben, életem!
De hát mi lehet a baj?
Miranda szemébe könnyek szöknek. Az anyja rettegése őt is megbénítja, félelemgombóc nő a torkában. Egy hangos nyögés jön odalentről, nagyon mély, olyan, mintha valaki megkönnyebbült volna. Mintha valaminek véget vetett volna. Valaki gyorsan dübörög felfelé a lépcsőn. Miranda nem mer megfordulni, mert azt hiszi, ha leveszi a szemét az anyja lábáról, örökre eltűnik. A súlyos léptek már a lépcső tetején dobbannak. Az utolsó két fok hangosan nyikorog. Amikor egy pillanatra csend lesz, Miranda tudja, hogy az, aki felfelé jött, most megállt.
Ha apu az, mindjárt hallani fogom a kuncogását. Mindig nevet, amikor meglátja anyut.
Hatalmas dörgés vágja ketté a csendet. Miranda teste akkorát rándul, hogy biztos benne, még az ágy is megemelkedett fölötte. Szorosan összezárja a szemét, és mindkét kezét a szájára szorítja, hogy visszatartsa a sírást, de így is elindul egy könnypatak a szeméből, amelyet az alatta lévő szőnyeg azonnal szomjasan felszív.
– Kérem, kérem… Mit csinált vele?
Anyu pontosan úgy sír, mint ő, amikor a kiskutyája, Babzsák anyukáját elütötte egy autó pár hónapja.
Apuért sír.
Miranda nem akarja, hogy igaz legyen, de tudja, hogy az.
Valaki van ott a szobában anyun kívül, aki bántotta aput.
Miranda még mindig a szájára szorítja tenyerét, de egy apró, nyüszítő hang így is kicsusszan. Ezzel egy időben az anyukája felköhög, majd feláll, így már csak a bokáját és selyem hálóinge szegélyét látja. Érzi, hogy most valami nagyon rossz történik. Azt kívánja, bárcsak máshol lenne.
A kertben. Vagy a játszótéren. Csak ne itt.
Lassan a hátára gördül, lehunyja a szemét, és elképzeli, hogy biztonságban van az anyjával és az apjával együtt. Amikor a mély, lágy hang megszólal, fülelni kezd.
– Nincs semmi baj, nem fogom bántani, ha megteszi, amit mondok. A férjét sem bántottam. Odalent van.
– Hazudik! – kiált rá anyu. Miranda még sosem hallotta ilyennek a hangját. Lefelé görbül a szája, de visszatartja a sírást. Anyu nem akarja, hogy zajt csapjon.
– Ugyan, mi okom lenne rá? – mondja a nyugodt hang. – Megkötöztem, hogy ne zavarjon minket. Neki is elmondtam, amit most magának. Ha befogja a száját, és együttműködik, túléli ezt az éjszakát. Ha nem… nos, azért nem vállalok felelősséget.
– De hát mit akar?
– Először is, tegye le a pisztolyt! Annyira remeg a keze, hogy felesleges még egyszer próbálkoznia, úgysem fog eltalálni. Megmondtam, ha nem ellenkezik, nem bántom.
Miranda hallja, ahogy anyu ledobja a pisztolyt, majd az ágy elé sétál, pont úgy, hogy ő semmit se lásson. Hogy eltakarja őt. A fém tompán koppan a szőnyegen, de Miranda nem néz oda. A gombóc a torkában akkorára nő, hogy már alig tud nyelni, de nem nyitja ki a száját, és a szemét is szorosan csukva tartja. Azt kívánja, bárcsak lenne még két keze, hogy a fülét is befoghassa, amikor meghallja anyu első sikolyát.
Az ágy besüpped a feje felett, az éles rugó, amely korábban megsebezte az oldalát, most mélyebben karcolja fel. Egyszerre kiált fel az anyjával, de a nyugodt hangú férfi nem hallja meg. Ő most már csak az anyjára koncentrál. Miranda felismeri a szakadó ruha hangját. Nem sokkal később az ágy ütemes mozgásba kezd. Süllyedéskor a rugó egyre csípősebb fájdalmat okoz, de Miranda már nem sír. Nem is kiált. Tágra nyílt szemmel hallgatja az édesanyja nyögéseit, melyek zokogásba fulladnak.
– Kérem, kérem, hagyja abba…
Anyu hangja olyan gyengén szól. Mintha halálosan elfáradt volna.
– Hallgass!
A férfi hangja már nem nyugodt. Valami borzalmas mélyíti el, a szó fröcsögve bukik ki a száján. Anyu elhallgat, és vele együtt Mirandában is bennreked a kiáltás. Ezután már csak a férfi lihegése hallatszik, de végül annak is vége lesz. Mirandának úgy tűnik, napok telnek el. Még mindig nem mozdítja a fejét, eltökélten a matracot bámulja. Tudja, hogy anyu pont felette van. Azt képzeli, ha elég erősen akarja, nem lesz semmi baja. Talán a férfi igazat mondott, és most elmegy.
– Megígérte… – suttogja anyu, aztán újra elcsuklik a hangja.
– Meggondoltam magam – mondja rekedten a férfi. – De ne aggódj, most már hamar vége lesz.
Miranda apró, felismerhetetlen neszeket hall. Szeretne átnyúlni az ágyon, hogy megfoghassa anyu kezét, ugyanakkor arra vágyik, hogy megnyíljon alatta a föld, aztán magába szippantsa. Úgy érzi, soha többé nem lesz képes mozogni. Mint a mesében a koboldok, ha napfény éri őket. Kővé válik ő is.
Természetellenes csend lesz. Anyu úgy nyöszörög, mint ő, amikor fájt a pocija. Aztán lassan elhallgat. Miranda az alatta lévő szőnyegbe markol, ráharap az alsó ajkára. A saját vére ízét érzi. A távolban egy sziréna hangja megtöri a csendet. Miranda rohanó lépteket hall, majd ajtócsapódást. De nem mozdul. Még mindig a szőnyeg rövid szálait markolja, miközben bámulja a matracot maga fölött.
Egy apró, piros pötty jelenik meg először. Egyre terebélyesedik, ő mégis hangtalanul várja mekkorára nő majd. Sikítani akar, amikor a véres esernyő már majdnem teljesen beborítja, de ekkor egy csepp vér az arcára hullik. Pontosan a jobb szeme sarkába. Összekeveredik folyamatosan patakzó könnyével, és felhígulva a szőnyeg felé veszi az irányt. Egy percen belül az apró cseppecskék mindenhol beborítják a lányt. A matrac nem bírja már felszívni a rengeteg vért, így fokozatosan átereszti. Miranda Bonest másnap reggelig az anyja vére öntözi, akár egy lassú nyárvégi eső.

***

A sikolyt másnap délelőtt a környező házakban is meghallották. A szomszéd öntözés közben vette észre a nyitva hagyott ajtót. Elzárta a vizet, és átment. A torkába ugrott a szíve, amikor meglátta a vércseppeket a nappali szürke szőnyegén. Tudta, hogy vissza kellene fordulnia, hívni a rendőröket, de valami perverz kíváncsiság beljebb vitte, egészen a nappaliig. A látvány évek múlva is kísértette. Kirohant a házból a saját biztonságos kis fészkébe, bezárta az összes ajtót és ablakot, csak ezután tárcsázta remegő ujjal a rendőrséget.
Mirandát fél óra múlva találták meg. A szomszéd sokkot kapott, és egy ideig meg sem tudott szólalni. Az egyik kiérkező rendőr vette észre a családi képet a kandallón, rajta a huncutul mosolygó kislányt, kezében egy fekete-fehér foltos kölyökkutyával. Csak két holttestet találtak, ezért abban reménykedtek, hogy ő máshol aludt. A gyilkossági csoport nyomozóit és a helyszínelőket odakint várták meg, hogy ne bolygassák meg a helyszínt. A halottkém érkezéséig a nyomozók sem nyúltak az ágyról lelógó takarókhoz, amelyeket eláztatott a vér. Ezek mögött rejtőzött Miranda.
Csendben, egy pisszenés nélkül kapaszkodott a szőnyegbe, és hatalmasra tágult szemmel bámulta a felette lévő matracot, amelyen már nem nőtt tovább a vérfolt. Akkor sem jelezte semmivel, hogy ott van, amikor a szobában egyre nagyobb nyüzsgés támadt. Emberek köröztek az ágy körül, fényképezőgépek kattogtak, és halk beszélgetés morajlott. Egy hordágyat toltak be, majd egy hullazsákot terítettek szét a szőnyegen. Ketten a halottkém asszisztensei közül óvatosan felemelték Miranda anyját, a nyitott zsákra fektették, míg egy másik felhajtotta a véres takarókat.
Miranda ekkor mozdult meg. Oldalra fordította a fejét, és hosszú órák óta először valóban látott. Az anyja cafatokban lógó hálóingét, a véres, letöredezett körmét, és a mély vágásokat a nyaka oldalán. Majd a szemét. A tekintetére homály borult, és olyan üressé vált, mint egy kiszáradt kút.

***

Dr. Martin, a rendőrségi halottkém aznap kimerülten ment haza. Lerogyott a nappaliban egy vajpuha fotelbe, és a kezét bámulta. Amikor a felesége hazaért a könyvklubból, meglepődve látta, hogy a férje a sötétben ül, úgy néz maga elé. Felkapcsolta a villanyt, és odasietett hozzá. Rémülten látta, hogy könnyezik. Amikor az asszony megfogta a kezét, dr. Martin a földre csúszott, és szoros ölelésbe vonta a nőt. Később, amikor már lezuhanyozott, és a felesége belediktált egy nagy adag konyakot, beszélni kezdett. Nem árulhatott el részleteket, de azt elmondta, milyen érzés volt öreg szívének, amikor látta a vérrel borított csöpp kislányt kimászni az ágy alól, amelyen néhány órával korábban lemészárolták az anyját.
– Vörös haja lehetett, mint az anyjának, de egészen feketének látszott, Helen. Egészen feketének, attól a rengeteg rászáradt vértől – mondta, és úgy zokogott, mint egy kisgyerek. – Addig mászott, amíg elérte az anyját – folytatta a doktor. – Senki sem mert hozzányúlni, csak néztük, ahogy odabújik ahhoz a kihűlt testhez, és addig dolgozik a lábával, amíg ő is bekerül a hullazsákba. Egyfolytában sikoltott, Helen! Csak sikoltott, amikor egy rendőrnő kiszedte onnan, és a mentősökhöz vitte. Az anyjával akart maradni.
Egy hét múlva dr. Martin beadta a felmondását. Ideje volt megpihenni. Vettek egy lakókocsit a feleségével, és útra keltek, hogy végre meglátogassák az unokáikat. Ahogy teltek a napok, dr. Martin fejében elhalványodtak a szörnyű emlékek. Már csak néha jelent meg az álmaiban a vérrel borított kislány hatalmas szeme. Ezeken az éjjeleken zihálva riadt fel, de a mellette fekvő asszony ismerős illata mindig megnyugtatta. Lassan, de biztosan kezdett felejteni.

***

Dr. Sebastian Green unja az életét. Unja a kórházat, ahol plasztikai sebészként dolgozik. Unja a kollégái és a nővérek arcán felragyogó barátságos mosolyt, amelyet viszonoznia kell, mert ezt várják el tőle. Unja a hálálkodó szépasszonyokat, akiknek megnöveli a mellméretét, leszívja a zsírt a combjukról és feldúsítja az ajkukat. Egyedül az jelent neki némi változatosságot, amikor elképzeli ezeket a nőket, amint kiszolgáltatva fekszenek előtte. Ezekben a vágyálmokban azt tehet a testükkel, amit csak akar. Dr. Sebastian Greent senki sem érdekli önmagán kívül.
Befordul a sarkon, eléri a folyosó végét, majd beszáll a liftbe. Megnyomja a hetest, a gyermekosztály emeletének gombját. Egy apró karcolást vesz észre a kézfején, a legutóbbi vad éjszakája emlékeztetőjét. Le kell fertőtlenítenie. Nem akarja, hogy bármilyen külső nyoma maradjon annak az éjszakának. Hiszen a legédesebb emlékeket a fejében őrzi. Megtapintja a köpenye zsebében lévő fecskendőt. Tekintélyes adag kálium van benne, elegendő, hogy szívleállást okozzon. Az infúziós csőbe fecskendezve nem lesz nyoma. Kimutathatatlan halál. Egy olyan kislánynak, mint Miranda Bones, ez lesz a megváltás. A kis ribanc ott kuksolt az ágy alatt, amíg ő az anyjával foglalkozott. Megláthatott vagy hallhatott valamit. Ritkán követ el hasonló hibát. Későn vette észre a lenti kandallón lévő képeket a lányról, mert teljesen belemerült a nőbe. Vissza akart fordulni, hogy őt is megkeresse, de bolond módon megijedt egy közeledő sziréna hangjától. Sebastian minél előbb orvosolni akarja a baklövést, de amikor odaér a lány szobájához, üresen találja. Odabent épp az egyik kisegítő nővér húzza át az ágyneműt.
– Helló, Greta! – Elmosolyodik, miközben végigméri a nőt. Látja, ahogy izgatottan nagyot nyel, mielőtt visszaköszönne. – Meg akartam kérdezni, hogy inna-e velem egy kávét, de hallottam, hogy ma egész nap a Bones gyerekkel van.
– Ó, őt már elvitték, dr. Green – válaszolja elpirulva a fiatal nő. – Úgy tudom, hogy a kiszáradáson kívül nem lett komolyabb baja, ezért átszállították egy jó nevű New York-i klinikára. Állítólag ott dolgozik az ország egyik legjobb pszichiátere. Szegény kislány, egy szót sem szólt, de sikítozni kezdett, ha valaki közeledett hozzá. Remélem, ott segíteni tudnak rajta.
Sebastian a többit meg sem hallja. Bajban van, ezúttal valódi bajban. Ha az a lány beszélni kezd, neki vége. Az ágy alól nem láthatta az arcát, de meghallotta a hangját, és észrevehetett valami olyasmit, ami könnyen a nyomára vezetheti a rendőröket. Biztos benne, hogy nem hagyott nyomokat, de ha mégis úgy lenne, és a rendőrök eljutnának hozzá, annak a lánynak a vallomása örökre rács mögé juttathatná. Biztosra kell mennie.
Egyetlen rövid telefonhívás elég, hogy kiderítse hová vitték. A következő útja a főorvos irodájába vezet. Beadja a felmondását, két nap múlva pedig már New York felé tart. Egy jó plasztikai sebész könnyedén talál ott munkát. Ha szerencséje van, akár még ugyanazon a klinikán, ahol Miranda Bonest kezelik majd. Biztosan kell tudnia, hogy a lány nem képes azonosítani őt. Ez lesz az első dolog a teendői listáján. Aztán előtte az egész élet, hogy felfedezze és belakja vadonatúj vadászterületét. Elmosolyodik a gondolatra, micsoda éjszakák várnak még rá.

9 megjegyzés:

  1. U, nagyon izgalmas, már nagyon várom a megjelenését.
    Ugye ez a könyv is Lenáról és Alexről szól? És ugyan úgy vannak benne romantikus részek mint az Enigmába?:)

    Üdv: Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Meli!
      Igen, ez a könyv is róluk szól, az első fejezet felvezetése a teljes történetnek. A romantikus részek garantáltak, nyugi! :)

      Törlés
    2. Szupeeeeeeer, most már ha egyáltalán lehetséges még jobban várom,hogy végre olvashassam!:)
      Köszönöm a választ.:)

      Üdv: Meli

      Törlés
  2. Kedves Helena!

    Még nem volt szerencsém olvasni tőled, de az előbb rátaláltam erre a részletre, és… Mély, megható, roppant komoly. Át tudtam érezni Dr. Martin helyzetét, olvasás közben kis híján elbőgtem magam.

    Szívből gratulálok, mert remekül írsz. :)


    Üdvözlettel: MEL

    VálaszTörlés
  3. Na jó... már lassan egy éve várom, hogy elolvashassam a könyvet :) Az Enigma ugyanis sorsfordító könyv az életemben...imádtam egyszerűen nem bírtam letenni :) Most elolvastam ezt a részletet és már kattog az agyam, hogy mégis mire számítsak...ez a fejezet roppant megindító és nem szégyenlem, már most potyognak a könnyeim...Nagyon várom, hogy végre az Ezüsthídat is a kezemben tartsam és olvashassam :) Imádlak Helena :))

    VálaszTörlés
  4. Szia! Hát mit mondjak...egyszerűen fantasztikus vagy, de komolyan :) most fejeztem be az első részt,és erre látom, hogy lesz folytatás, hála istennek, pedig nem vagyok odáig a sorozatokért de ez Enigmát annyira imádtam, hogy most hálás vagyok hogy tovább olvashatom új kedvenceim történetét...ez a fejezet hát huhh...rendesen lúdbőrös lettem tőle :). Mikortól lesz kapható *-*? :)

    VálaszTörlés
  5. Szia! Mikortól lesz kapható ez a csoda?:)) És ez is Lena és Alex története? Az első részt is imádtam ,szerintem a másodikat is ugyanúgy imádni fogom:) Már az első fejezeten majdnem elsírtam magam..mi lesz még:))
    Üdv:Helén

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen mindenkinek, nagyon örülök, hogy ennyire tetszett az Enigma. :)
    Az Ezüsthíd Lena és Alex történetének folytatása, várhatóan ősszel jelenik meg, ennél közelebbit egyelőre én sem tudok.

    VálaszTörlés
  7. Szia :)
    Lesz benne Victor? Beleszerelmesedtem :D

    VálaszTörlés